2009. november 20., péntek
Hogy mekkora egy rohadt nagy naiva vagyok én még mindig! Fel nem tudom fogni, hogy valaki - a konkurens - tönkreteszi a munkámat, csakúgy.. Most épp meg tudnám fojtani, na de ennél azért én sokkal ravaszabb vagyok.. ;)
2009. október 27., kedd
Ma úgy kéne egy ölelés, hogy valaki elkapjon és megtartson egy kicsit. Ne mondjon üres tanácsot, ne próbáljon vigasztalni, mert annak most semmi értelme. Nem is kell, hogy megértse, mit érzek, sőt, talán jobb is ha nem tudja. Csak fogja egy kicsit a kezem..
El kéne mondanom Neki, de mivel nem rólam van szó - azaz nem csak rólam - nem merem. Nem megy, mert valami azt súgja, az árulás.
Félek, hogy ... Nem tudom leírni, mert az olyan, mintha jogosan félnék. Nem akarok jogosan félni, pedig már mindenki érzi, hogy nagy a baj.
2009. október 24., szombat
Kiválasztottuk a lakást. Csodaszép. Szerelem első látásra. Drukkoljatok!
2009. szeptember 23., szerda
Igen, kitudódott, hogy az életembe betoppant Ő. És akkor kitört belőlük, hogy: Úristen, mégis kiféle, miféle!? / De mit szólnak majd a rokonok? / Ugye ezt nem gondolod komolyan?! / Ha ez is elhagy, azt majd hogy viseled? / Mégis, hogy tudsz egy ilyenben megbízni?
Magam sem értem hogyan és mikor, de felnőttem ahhoz, hogy csak megmosolyogjam a helyzetet.
Azért szarul esett.
2009. szeptember 20., vasárnap
Csak állok Előtte tátott szájjal, már-már könnyes szemmel, hebegek-habogok és kicsit hitetlenkedem, mint mindig. Én ennyi kedvességhez, szeretethez, jósághoz nem vagyok szokva. Hol itt a bökkenő?
2009. szeptember 18., péntek
Mondtam már, hogy nekem milyen remek fiúm van? És amióta szerencsehozó ajándékot kaptam tőle, valahogy minden hirtelen váratlan fordulatot vesz, és megoldódik.
Az előző kapcsolatomban boldogtalan voltam. Nagyon szerelmes, de nagyon boldogtalan. Mindig. Most meg boldog vagyok és egyre inkább átértékelem a világról, a férfiakról és a kapcsolatokról kialakított előítéleteimet.
Persze azért még egy tartok tőle, hogy egyszer csak felébredek..
2009. szeptember 8., kedd
Már másodszorra lep meg. Olyan, mintha ismerne anélkül, hogy megszólalnék. Először az első közös esténken érezte meg, hogy kérdeznék valamit, de nem teszem. Már akkor megdöbbentet, hisz én nagy vagyok színészkedésben.
Ma megkérdezte, miért aggódom. Pedig még nem mondtam semmit, hisz majd személyesen.. A lakótáraim, családtagjaim, munkatársaim nem vették észre a változást, ő meg igen.. Úgy, hogy napok óta nem hallottuk egymás hangját.
2009. szeptember 7., hétfő
Sajnos mégis az első orvosnak volt igaza és nem a másodiknak. Ezt mind a harmadik orvostól tudom. Hát, ez van. 24 óra folyamatos cikk- és tapasztalattanulmányozás részben enyhítette a félelmeimet. Most már minden csak adat, része lettem a statisztikáknak. Utánajártam a vitatott pontoknak, megértettem a tévhiteket és a lehetséges veszélyeket. És döntöttem: én ezzel fogok élni, méghozzá boldogan.
Nagyon remélem, hogy Ő is kitart mellettem, még így is. Úgy érzem, hogy megérdemlem, hogy kitartson mellettem valaki. Ő meg nem érdemli meg, hogy ezzel kelljen szembenéznie..
Sajnos konkrétumokat nem írhatok.
2009. szeptember 3., csütörtök
Azért nem kell engem ám egy percig sem sajnálni, ugyanis ha sikerül összeszednem a bátorságomat (valamint levetnem a túlzott büszkeségemet), és egy icipicit kikukucskálok a kacsalábon forgó palotámból, akkor engem tüstént tejben-vajban fürösztenek. Igazi borsószem királykisasszonyhoz méltó kényeztetésben van részem. Magam is alig hiszem. :)
2009. augusztus 31., hétfő
Ma megkérdezte Anyukám, hogy elhagyja-e Apukámat, és én azt válaszoltam, hogy igen.
És most nem is tudom, hogy örülök-e, hisz erre várok 15 éve, vagy megszakad a szívem.. Hisz minden egész eltörött, minden egész darabokban. Már több, mint 15 éve.
2009. augusztus 28., péntek
Igen, ő is blogol. Nem, ő nem rejtőzik álnév mögé, nem bujkál - bár néha ügyesen kódol -, és (még) messze nem olyan függő, mint én.
Nagyon nehéz volt megállni, hogy ne vágjam rá: Én azt úgy szoktam, hogy.. Vagy csöndben maradni, amikor egy éjszakai beszélgetésünk során megkérdezte: Mondták már neked, hogy te olyan vagy, mint egy királykisasszony?
Pedig (még) nem beszéli a nyelvet, (még) nincs veszély.
2009. augusztus 27., csütörtök
meg kell jegyezni, hogy Ő tökéletes. Én meg igyekszem megbízni, nagyon igyekszem, de még sokat botladozom.. Hitetlenkedve figyelem, hogy jó hozzám, hogy tervez, hogy becézget, hogy minidig Ő lép először, én meg csak rábólintok. Még nem vagyok képes mindezt viszonozni, csak figyelem hitetlenkedve.
2009. augusztus 26., szerda
mindenkinek, hogy gondolt rám. Nagyon sokat jelentett. Ma volt a nagy nap, és a helyzet nem olyan vészes, mint azt az orvos először mondta. Ezzel már tudok élni..
2009. augusztus 22., szombat
Aki tegnap voltál:
ma már nem te vagy.
Aki holnap léssz:
ma még nem te vagy.
Csak az emlékezet csalása fűzi
egy életté a folyamatos halált.
Jaj, úgy félek. Bárcsak valaki megölelne..
Még 3 nap. Talán holnap Z megölel.
2009. augusztus 21., péntek
Néha van, hogy úgy érzed: nem ez velem nem történhet meg. Nem most, nem így. És mégis megtörténik. És semmi nem lesz olyan, mint korábban. Ha nem lenne egy hete magas lázam, talán napok óta semmit nem aludtam volna. Még 4 nap. Nem szoktam ilyet kérni, nem is szoktam nagyon kérni, de most megteszem: Kérlek, gondoljatok rám..
2009. augusztus 18., kedd
Minden egyes rácsodálkozás ellenére, hogy igen, ő nem ver át, igen, neki tényleg kellek, még mindig ott lappang a kétely. Nem lappang, inkább settenkedik, ide-oda betekint, itt-ott feldúlja a nagy gonddal berendezett sarkokat. Először csak suttogja, majd felbátorodik, és félhangosan mondogatja: márpedig szeretni nem szabad. És én szép lassan, észrevétlen hallgatok is rá.
2009. augusztus 14., péntek
mint terveztem. Szerelmes vagyok, nem is kicsit. Mostantól csakis nyálas bejegyzésekre számítsatok.
2009. augusztus 2., vasárnap
Mégsem kell meggondolni, és mégsem kell megfutamodni. Túlzottan megszoktam a bizonytalanságot, a biztossal nem tudok mit kezdeni.
Tulajdonképpen még csak nem is izgulok, talán mert (még) nem vagyok szerelmes és talán, mert nem is tervezem. Magam is meglepődöm, hogy (épp most) mennyire lazán tudom venni a dolgot. Mindenesetre boldognak boldog vagyok. Nagyon.